Gondolkodtál már azon, hogy ki milyen motivációtól vezérelve ül le minden nap a televízió vagy a számítógép elé filmet vagy sorozatot nézni? Míg egyesek a filmszereplők kitalált életének történéseit szeretnék követni, addig másokat a romantikus filmek érdekelnek, ahogy akadnak olyanok is, akiket teljesen lebilincselnek az akár fikción, akár igaz történeteken alapuló bűnügyi sorozatokat. Habár Sherlock Holmes, Mr. Monk vagy épp a rendkívül sok epizódot megélt CSI sorozatok óta sokat változott a műfaj, mégis töretlen érdeklődéssel várja a közönség a soron következő bűnügyi szériát. Blogbejegyzésünkben a népszerűség pszichológiai okai mellett a műfajban bekövetkezett változásokra és sokszínűségre is kitérünk.

„Én miután horrorfilmet néztem. Én miután sorozatgyilkosokról készült dokumentumfilmet néztem.”

Forrás: https://filmdaily.co/news/true-crime-memes/ 

A 2000-es évek elejétől kezdve a sorozatok – immáron kitörve a hagyományos szappanoperák keretei közül – olyan társadalmi és kulturális kérdésekkel foglalkoznak, amelyek szinte mindenkit érintenek. Legyen szó akár párkapcsolati krízisről, morális dilemmáról, a magánéletet vagy a közéletet érintő égető kérdésekről, nemi szerepekről, hatalomról, vágyról, függőségről és kétségről. Követhető történetek formájában tálalják a bonyolult hálózatokat, olyan helyzetekről mesélve, amelyek a közösség és az egyéni sors szempontjából is megkerülhetetlenek.

Nemzedékről nemzedékre nyűgöznek le minket a bűnügyi történetek, az elmúlt években pedig a korábbiakhoz képest még nagyobb érdeklődést keltve robbantak be a televíziós sorozatok piacára. A valódi bűncselekményeket feldolgozó, múltbeli eseteket kriminalisztikai részletekbe menő pontossággal dokumentált filmektől kezdve, a hírhedt gyilkosságokról írt könyvekig és televíziós drámákig, a bűnügyi sorozatok világa kifogyhatatlan tárháza az izgalmas, emberi történeteknek.

Miért szeretjük nézni az emberi viselkedés legsötétebb történeteit felvonultató sorozatokat? 

„Amikor azt kérdezik tőled, hogy mit csinálsz a szabadidődben, te pedig…”

Forrás: https://i.pinimg.com/originals/96/94/e6/9694e6299742a17c586f1802a75b4837.jpg 

Dr. Meg Arroll pszichológus szerint a téma sötétsége, misztikuma teszi a bűnügyi sorozatokat ennyire vonzóvá: „Mi emberek, meg akarjuk érteni a természetünk legsötétebb oldalát. A valódi bűnügyi történetek lehetővé teszik, hogy az otthonunk óvó biztonságában, egy közvetítő eszközön keresztül (TV) felfedezzük és átéljük a leghátborzongatóbb történeteket.” Azért szeretjük tehát a bűnügyi sorozatokat, mert tele vannak olyan történetekkel és szerepekkel, amelyek a valóságban igen csekély valószínűséggel fordulhatnának elő és történhetnének meg velünk, de a képernyőn lehetőségünk van kellő távolságból átélni a borzongás élményét. Azonosulhatunk a szereplőkkel: úgy érezhetjük, hogy segítünk elkapni a gyilkost, vagy éppen rájöhetünk a tettes indítékára, és lejátszhatunk a fejünkben bármennyi „én mit tettem volna” típusú  szcenáriót.

Horatio Cane-től, Monk-on, Sherlock-on, Saga nyomozónőn át, egészen Joe Exotic-ig… 

Valamiért szeretünk borzongani, és amikor sem a horrorhoz, sem a thriller-hez nincs kedvünk, akkor bizony a jó öreg krimihez fordulunk. A nyomozós műsorokból megtudhatjuk: a bűn ott lapul minden sarokban, és könnyen a legártatlanabbnak tűnő szomszéd hölgy is lehet gyilkos, ahogy azt is megtanulhatjuk, egy-egy epizód végén senki sem dőlhet hátra, a gonosz valószínűleg már arra készül, hogy ismét lecsapjon.  

Az elmúlt 30 év jócskán bővelkedett mára ikonikussá vált bűnügyi és krimisorozatokban, mint az örökké feledékeny Columbo, a szürke agysejtek büszke tulajdonosa, Poirot, a szépfiúk a Miami Vice-ból, vagy a tényleg flúgos Monk nyomozó története. A legtöbb ember számára ismert bűnüldöző karakterek – akikben viszont gyakran csak az a közös, hogy ők a saját bűnügyi témájú sorozatuk főhősei, de személyiségükben és karakterükben óriási különbségek mutatkoznak meg – az elmúlt években jelentősen megváltoztak és még inkább szélesebb körű közönséget vonzottak be a bűnügyi sorozatok bűvkörébe.  

Magyarországon a 2000-es évek elején debütáló CSI: Miami helyszínelők ikonikus vörös nyomozójával, Horatio Cane-nel robbant be a képernyőre a magyar nézők legnagyobb örömére.  A sorozat a népszerű CBS produkció, a CSI: A helyszínelők spin-offjaként szinte nagyobb sikert ért el hazánkban, mint az eredeti verzió. A csapat általában rejtélyes és szokatlan halálesetek elkövetői után nyomoz a csodálatos Miami-ban, több alkalommal azonban más bűncselekmények felderítésében is közreműködnek. A sorozat tizedik, egyben utolsó évada, 2011 szeptemberében indult el az Egyesült Államokban. Érdekesség, hogy a Horatio Cane nyomozót alakító David Caruso-t a sorozat producerei alkoholizmusa miatt nem tartották alkalmasnak a főszerepre, azonban a színész a szerep kedvéért letette a poharat.

Valószínűleg van nála realistább, van mélyebb, és van az élet nagy kérdéseivel komolyabban foglalkozó széria, de azt aligha lehet tagadni, hogy a Sherlock az egyik legszórakoztatóbb, fotelba szögező, áll-ejtős krimisorozat volt a tévében. Az eredeti novellákat hihetetlen humorral és jó érzékkel a 21. századba helyező széria igazi krimi, de a legjobb fajtából: nem csak nyomoznak, hanem nevettetnek és folyamatosan építik a karaktereket.

A skandináv gyöngyszem, amely után szintén kapkodtak az amerikaiak, és amelynek köszönhetően megkaptuk a televíziózás egyik legjobb (Sherlock és Watson még versenyben van) nyomozópárosát, ez A híd. A Svédországot és Dániát összekötő híd közepén találnak egy hullát, aminek következtében a két ország egy-egy nyomozója kénytelen együttműködni, hogy megtalálják a gyilkost. A svéd Saga egészen furcsa és megfejthetetlen nő, a dán Martin pedig az ő tökéletes ellentéte, a maga kissé joviális alkatával, az ő párosuk teszi kiemelkedővé és jó meghatározhatóan skandinávvá ezt a remek krimisorozatot.

A bűnügyi sorozatok tág értelmezését erősítendő, jöjjön most egy klasszikus értelemben a bűnügyi sorozat kategóriájába nem passzoló reality, bűnügyi, önéletrajzi drámasorozat, ez a Tiger King: Murder, Mayhem and Madness. Amerikában megközelítőleg kétszer annyi, nagyjából 8-10 ezer nagymacskát tartanak fogságban, mint amennyit megtalálunk a szabadban. Ezek legnagyobb része magánszemélyek birtokában van, a maradék pedig egzotikus állatkertek rabja. Az egyik leghírhedtebb ilyen intézmény tulajdonosa Joe Exotic, teljes nevén Joseph Allen Maldonado-Passage, aki köré a Netflix sokkoló dokumentumsorozata épül.

Joe valaha lelkes aktivistaként kezdte a karrierjét; szentül hitt a nagymacskák védelmében, de a pénz és a relatív hírnév teljesen más embert faragott belőle. A Tiger King-be belekezdve senki sem lehet felkészülve arra, ami valójában vár rá: az élet-halál harcba forduló személyes és szakmai ellentét Joe és az aktivista Carole Baskin között, de emellett van itt állatkínzás, eltűnt személy, öngyilkosság és gyilkossági kísérlet is.

Szubjektív válogatásunkból is jól látszik, hogy a bűnesetekkel foglalkozó, azokat feldolgozó fikciós, vagy valós történet alapján készült sorozatok mennyire sokszínűek és sokfélék lehetnek. Mindennapjainkban egyre több inger ér bennünket, ami jelentős hatást gyakorol érzékelésünkre és kitolja ingerküszöbünket. Ma már a 2000-es évek klasszikus bűnügyi nyomozós sorozatai nem tudnák annyira lekötni figyelmünket, ezért fordulhat elő az, hogy 2020-ban már egy a nagymacskák kizsákmányolásával foglalkozó reality drámasorozat szükséges sorozatéhségünk csökkentésére. Ez pedig felveti a kérdést, hogy hová fokozhatóak még a bűnügyi televíziós sorozatok?!